Sziasztok!

 

Szilinek volt egy munkatársa, aki sokat mesélt arról, hogy az apósával rendszeresen járnak geocaching-olni (ezt a szót nem lehet szépen írni magyarul) és az milyen jó dolog. A gyerekeikkel is szoktak járni, de csak a könnyebb terepekre. Elhatároztuk, hogy ha a lányok elég nagyok lesznek, mi is kipróbáljuk.

 

A geocaching tulajdonképpen egy túra, melynek során meg kell találni egy elrejtett geoládát. Ez tulajdonképpen egy vízhatlan doboz, amiben van egy "napló", melyet a megtalálás után illik kitölteni (csak az időpontot kell bírni), ill. vannak benne apróbb ajándékok, mint pl. Kinder figurák. Ezeket el lehet vinni, de csak akkor, ha cserébe mi is teszünk a ládába valamit.

Mi otthon egyébként szimplán kincskeresésnek hívjuk, így a gyerkőcök is aktívabbak, mert buli kincset találni, de még izgisebb, hogy ki találja meg!

A láda pontos helyét GPS koordinátákkal adják meg, de mindig van egy elég részletes leírás azoknak is, akiknek nincs efféle kütyüjük.

Magyarország területén összesen 2846 db geoláda van elrejtve. A www.geocaching.hu oldalon lehet megtalálni a ládák pontos helyét. A honlapon mindig van terepleírás is, tehát az egyes ládáknál azt is tudni lehet, hogy milyen nehéz a terep, gyerekkel neki lehet-e vágni. Még azt is jelölik, hogy babakocsival megközelíthető-e vagy sem!

 

 

Szóval mi áprilisban vágtunk neki első ládánk megkeresésének. Kiszemelt ládánkért a fóti Somlyóig kellett menni. Volt GPS-ünk, de nem volt túl pontos, ezért sokkal többet segített a pontos leírás. Az autót a Fáy présháznál tettük le (jó ürügy, hogy itt is ebédeljünk!) és a tanösvényen indultunk el felfelé. A terep nem volt túl nehéz, a gyerekek is könnyen vették. Nagyon jó, hogy a Somlyóról belátni az egész környéket, így a pihenők alkalmával a lányok mindig felfedeztek valami ismerős pontot a távolban (pl. a templomot, ahol Ákos keresztelője volt, a víztornyot Keszin, az új hidat,.. ). Erre nagyon büszkék voltak! Persze azért kétszer rossz irányba mentünk, de nem volt baj, mert így legalább őzikét is láthattunk. Útközben egy csomó érdekes bogarat is találtunk, amiket egy bogárnézegető pohárban meg is vizsgáltunk (gyerekkorunk utazós poharát kell elképzelni, azt, amelyiket karikánként lehetett kinyitni, csak ennek a tetején egy nagyító is van). Mivel már elég meleg is volt, az első tavaszi virágok is nyíltak.

Kb. másfél órás séta után megtaláltuk a kincset.  A ládák mindig úgy vannak elrejtve hogy ne érhesse őket víz, tehát érdemes mindig kőrakást keresni, ha már elértük a célt. Ez is egy kis hasadékban volt elrejtve, amit kövekkel takartak be. Hatalmas öröm volt megtalálni a ládát (nekünk felnőtteknek is tök jó érzés volt)! A lányok rögtön kiszabadították a ládát, aztán kincset választottak maguknak.

 A visszafelé út már sokkal rövidebb volt. Eszter ment elöl és mutatta az irányt. Irtó büszkék voltunk magunkra és megünneplendő a sikert megebédeltünk a Présházban.

 

Vannak olyan geoládák is, amikhez nem szükséges GPS, mert annyira egyszerű megtalálni. Ilyen volt például a törökmezei láda is, amit már Veletek és Móniékkal fedeztünk fel.

 

Ja, bárki elrejthet ládát, csak a honlapra fel kell tennie a pontos koordinátákat és leírást csatolni mellé!

 

Nekünk nagyon tetszik a kincskeresés, csak ajánlani tudom másoknak is! A jó levegő és a mozgás mellett még a természet megfigyelésére is van lehetőség, ami a gyerekeknek külön élmény!

 

Azt hiszem mindent leírtam, amivel kedvet lehet csinálni a geocaching kipróbálásához. 

 

Puszi,

Szilvi